Magyarország kassai és csíkszeredai főkonzulátusának megnyitása már hónapok óta napirenden van. /Idéntől Csíkszeredán is... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
2000. január 29.
Kolozsváron fejezte be háromnapos romániai látogatását Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, kisebbségvédelmi és régiófejlesztésügyi miniszter. A romák problémáival foglalkozó szimpózium megnyitója után Csáky Pál találkozott a romániai szlovák kisebbség képviselőivel is. A vele készült interjúban kifejtette, hogy a Magyar Koalíció Pártja előnyösebb helyzetben van a szlovák kormánykoalícióban, mint Romániában az RMDSZ, mivel arányait tekintve nagyobb erőt képvisel. Úgy látja, hogy kormányzati szerepvállalásuk óta számos pozitív lépést tettek a szlovákiai magyar közösség helyzetének javításáért. A kisebbségi oktatást illetően növelték az intézmények autonómiáját és visszahelyezték tisztségükbe azokat az iskolaigazgatókat, akiket annak idején önkényesen leváltottak. A kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény nem ideális, de nagy előrelépést jelent. Kassán újraépítik a magyar színházat. 50 év után végre aláírták a Párkány-Esztergom közötti híd felújításáról szóló szerződést. Csáky Pál szerint fejleszteni kellene Románia, Magyarország, illetve Szlovákia regionális együttműködését. Az RMDSZ vezetőivel megegyeztek abban, hogy vállalkozói csoportok számára szimpóziumokat rendeznek. Csáky Pál elmondta, hogy szlovákiai magyar önálló felsőoktatási intézményre ők is gondolnak, de jelenleg ez nem szerepel a kormány programjában. Lépésről lépésre kell előrehaladniuk, először egy önálló kart szeretnének létrehozni a nyitrai egyetemen a pedagógusképzés biztosítására. Csáky bonyolult kérdésnek nevezte azt, hogy a magyar kormány státustörvényben kívánja rögzíteni a határon túli magyarok magyarországi jogállását. Szlovákiában már létezik egy, a külföldi szlovákokról szóló törvény, és egy rossz törvény. Szerinte nem járható út, hogy bárki számára etnikai alapon próbáljanak különböző formális jogokat biztosítani. /Erdei Róbert: Erősíteni kell a regionális együttműködést. Interjú Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettessel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2000. október 1.
Államalapító Szent István király domborműve díszíti szeptember 9-e óta Nyárádtő katolikus templomának homlokzatát. Bálint Károly szobrászművész alkotását Tamás József segédpüspök áldotta meg. A nyárádtői és környékbeli hívek és a paptársak az említett események mellett a templom három védőszentjére emlékeztek. Az alvinci születésű Pongrácz István, a lengyel Grodecz Menyhért és a horvát Körösi Márk 1619. szeptember 7-én Kassán szenvedett vértanúhalált katolikus hitéért, és 1995-ben II. János Pál pápa avatta szentté őket. A templom új harangot is kapott, az Illyés Közalapítvány és mások támogatásával. Ugyanakkor márvány emléktáblát helyeztek el a templom falán a két világháborúban elesett nyárádtői férfiak emlékére, akiknek neve nem kerülhetett fel a falu központjában felavatott emlékműre. /Emlékezetes búcsú Nyárádtőn. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 1./
2000. március 25.
A Tinivár Kiadó Kolozsváron 1991-ben kezdte meg tevékenységét. A Tinikoktél diáklappal kezdték, az elején tízezer példánnyal, emlékezett az indulásra dr. Bartha Zoltán. Molnos Lajos volt a kiadó főszerkesztője 1992-től 1994-ig, addig, amíg Molnost megválasztották az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének. 1992-ben született meg a Tinikoktél melléklete, a Diákabrak. 1993-ban elkezdték a könyvkiadást. Sikeres a Diákévkönyv, 1997-ben már tízezer példányban sikerült eladni. Ez volt a csúcs, hiszen román nyelvű kiadók sem adnak ki ilyen mennyiségben. Három-négy éven keresztül a könyveiket Magyarországon is terjesztették. Azonban a két ország közötti nehézkes valutaelszámolás miatt ezt megszüntették. A Maturandus évkönyveik eljutottak Kárpátaljára, Délvidékre, Németországba, Amerikába. Az idei Maturandusban először szerepelnek a kassai gimnázium végzős diákjai is. /Ördögh I. Béla: Egy "öröktini" betűterjesztő, a tinikért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
2000. április 11.
1990 márciusában végrehajtották Temesváron a 2. sz. középiskola magyar és román tagozatának szétválasztását. Az így létrejött önálló magyar középiskola felvette a bánsági születésű nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla nevét. Az események tizedik évfordulóján megtartották a már hagyományos Bartók Béla iskolanapokat, melyet Erde Ildikó igazgatónő nyitott meg. Az elmúlt tíz év eseményeit a volt igazgató, Halász Ferenc foglalta össze. 1990 után újraindult a Juventus című diáklap, megalakult a diákönkormányzat, beindult a sulirádió, testvériskola-kapcsolatot létesítettek a sárospataki, budapesti, kassai, munkácsi tanintézetekkel. A líceum vezetősége emléklappal köszönte meg az eltelt években itt oktató pedagógusok hűségét, odaadását. /Bartóki örökség: a népek testvérré válásának eszméje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./
2000. április 25.
Ma az egyetlen magyar nyelvű, az egész Kárpát-medencét átfogó nemzetközi orvosi konferencia a marosvásárhelyi TDK /Tudományos Diákköri Konferencia/, melyet hetedszer március 14-15-én tartottak meg Marosvásárhelyen, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) egyik termében. A szervező a vásárhelyi Magyar Diákszövetség volt. Az idén is sok neves előadó érkezett Magyarországról. A konferenciáról Venczel László orvostanhallgató, a TDK elnöke adott tájékoztatást. Az első konferenciát 1993-ban tartották. A mostanira Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Temesvárról, Nagyváradról, a négy magyarországi egyetemről /Szeged, Pécs, Budapest, Debrecen/, valamint Újvidékről, Kassáról és Pozsonyból hívtak előadókat. A konferencia nyelve a magyar. Hét szekcióban zajlott a dolgozatok bemutatása, ezenkívül volt négy poszter szekció, ahol nem előadások hangzottak el, hanem poszteren mutatták be az adott témát. Idén 240 dolgozatot mutattak be a hallgatók, ebből 210 Marosvásárhelyen készült. - A konferencia megrendezésének költségeiben szponzorok segítettek, továbbá az Illyés Alapítvány és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal. - Romániában a magyar orvostanhallgatók számára ez az egyetlen lehetőség arra, hogy anyanyelvükön mutassák be tudományos munkáikat. A többi hazai diákkonferencia román nyelven zajlik. /Máthé Éva: Nemzetközi Tudományos Diákköri Konferencia - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2000. május 5.
A MÚRE Ügyvezető Tanácsa április 28-án tartott ülésén ítélte oda a beküldött pályázatok alapján az 1999-es esztendő szakmai díjait: Gittai István - riport-díj; B. Nagy Veronika és Sántha Ádám - tévés-díj; Kulcsár Andrea - pályakezdő-díj; Simon Gábor - rádió - dicséret; Puskel Tünde Emese - tévériport - dicséret; Becze Zoltán - tévé-sporttudósítások - dicséret; Alexandru Nitescu - fotó - dicséret; PRO AMICITIA - Dan Pavel. A zsűri nem osztott díjat a publicisztika, illetve szerkesztők kategóriájában. /Múre-díjak 1999-re. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./ A tévériport kategóriában Puskel Tünde Emese szerkesztő-riporter, aki Puskel Péterrel (forgatókönyv) és Sándor Istvánnal (operatőr) a Szabadság-szobor kálváriájáról készített kisfilmet. Ennek a filmnek egy másik változata a télen részt vett a Kassai Nemzetközi Videófilm Fesztiválon, ahol mintegy 200 alkotás közül bejutott a döntőbe és csak hajszállal szorult le a dobogóról. /Aradi tévések szakmai elismerése. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./
2000. május 17.
Véglegesítették a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja programját, a május 26. és június 4. közötti seregszemlén 25 társulat 42 előadását láthatják az érdeklődők. Az Újvidéki Színház produkciójával indul a rendezvénysorozat. Fellépnek a Kassai Thália Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Szabadkai Népszínház /közös produkcióban a Szabadkai Kosztolányi Színházzal/, a Kolozsvári Magyar Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, az Újvidéki Tanyaszínház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a révkomáromi Jókai Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a csíkszeredai Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a budapesti Új Színház, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Tanszékének társulata, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata, a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház, a Matyi Műhely Magánbábszínház, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a Kolozsvári Puck Bábszínház, és a Brighella Báb-Gyermekszínház /Szatmárnémeti/ társulata. /A kisvárdai színházi fesztivál programja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2000. június 9.
Merő Béla a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója sajtótájékoztatón számolt be a társulat gondjairól és sikereiről. Az 1999/2000-es évadban több mint 100 előadást játszottak, turnéztak, vendégszerepeltek és fesztiválokon vettek részt Magyarországon, valamint Kassán. Mérő Béla ismertette a következő évad műsortervét is, melynek összeállításánál törekedtek arra, hogy minden műfaj képviseltetve legyen. /Fülöp Zsófia: Udvarhelyi összegzés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./
2000. június 22.
Kórustalálkozót tartottak Encsen (Magyarország), amelyre a szatmárnémeti Székesegyház kórusát és a kassai Csermely Kórust is meghívták. Elutaztak Kassára is, ahol együtt énekeltek a Csermely Kórussal. /Varga Péter karvezető: "Áldjuk az Úr nevét, zengje énekünk dicséretét". - Gondolatok egy kórustalálkozóról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 22./
2000. június 22.
Kórustalálkozót tartottak Encsen (Magyarország), amelyre a szatmárnémeti Székesegyház kórusát és a kassai Csermely Kórust is meghívták. Elutaztak Kassára is, ahol együtt énekeltek a Csermely Kórussal. /Varga Péter karvezető: "Áldjuk az Úr nevét, zengje énekünk dicséretét". - Gondolatok egy kórustalálkozóról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 22./
2000. július 8.
Júl. 6-án a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának résztvevői református világtalálkozót tartottak Ópusztaszeren, ez volt a találkozó magyarországi zárórendezvénye. Dr. Hegedűs Lóránt dunamelléki püspök beszéde után a világ minden égtájáról érkezett református püspökök együtt celebrálták a hálaadó istentiszteletet azért, hogy a Trianon és a történelmi viharok által szétszórt magyarság Isten segítségével megtarthatta nemzeti egységtudatát. Erről szólott a hívekhez Tőkés László püspök is, kifejtve, hogy a vallásos hit segített a megmaradásban is. A Krisztusba vetett hit a keresztyén magyarokat összetarthatja, és akkor a szekularizációnak, illetve a modern világ ártalmainak sem sikerül megbontania a Trianon óta megőrzött lelki egységet. A püspök Bocskai István testamentumát idézte, melyben a református erdélyi fejedelem arra intette utódait, hogy Erdély és Magyarország egysége érdekében cselekedjenek. "Gyűlj ide népem!" - idézte a püspök Dsida Jenő versét, Isten áldását kérve arra, hogy a magyar ne váljék széthúzó nemzetté. Az istentiszteletet együtt tartották a szétsodródott magyarság egységét jelképezve: Horkay László kárpátaljai püspök, dr. Erdélyi Géza felvidéki püspök, Tőkés László királyhágómelléki püspök, Csete-Szemesi István délvidéki püspök, Forró Sándor kanadai püspök és Medgyesi Lajos amerikai püspök. A többórás rendezvény után a hívek a nagy meleg ellenére tömött sorokban járultak az úrasztalokhoz és vették magukhoz az úrvacsorát. Az istentisztelet végén felolvasták a millenniumi találkozó nyilatkozatát, mely ismételten a lelki és nemzeti egység megőrzésére szólította fel a világban élő magyarokat. A református világtalálkozó eseményei Magyarországon az ópusztaszeri eseménnyel befejeződtek, Erdélyben, a Délvidéken és Kárpátalján folytatódnak a programok: Nagyszalontán például Bocskai fejedelem szobrát avatják, Nagyváradon ifjúsági világtalálkozó lesz, Munkácson, Kassán és Rimaszombaton pedig a helyi reformátusok gyűlnek össze. - Erdélyben a szabadtéri vallásos rendezvények közelében - legyen az katolikus búcsú, vagy református istentisztelet - előszeretettel gyakorlatoztak a román hadsereg harci repülői, illetve helikopterei. A református világtalálkozó idején Ópusztaszeren egy gyakorlatozó MIG 29-es vadászgépe fülsiketítő robajjal többször is alacsonyan körbefordult az emlékpark felett. /Panek József: Református világtalálkozó Ópusztaszeren. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./
2000. július 31.
A nyugati orientáció: a magyar-román kapcsolatok alapja címet viselte a XI. Bálványos Nyári Szabadegyetem zárórendezvénye, amelyen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Mircea Ciumara román államminiszter, Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének nemrég megválasztott elnöke, Nicolae Manolescu, a Nemzeti Liberális Párt országos vezetésének néhány nappal korábban lemondott tagja, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Tőkés László püspök, tiszteletbeli RMDSZ-elnök. A vitát Andreas Oplatka, a Neue Züricher Zeitung külpolitikai elemzője vezette. "Az 1996-os romániai választások fordulópontot jelentettek a magyar-román kapcsolatokban, mert egy antikommunista, Európa irányába elkötelezett polgári kormány alakult Romániában, ezáltal pedig megszűnt a korábban a központi kormányzatból irányított magyarellenes hangulatkeltés" - jelentette ki Orbán Viktor a szabadegyetemen. Ami a magyar-magyar viszonyt illeti, a miniszterelnök úgy értékelte: először állt elő olyan gazdasági és geopolitikai helyzet a Kárpát-medencében, amikor a kedvezőtlen külső feltételek megszűntek, és tényleges lehetőség van arra, hogy az itt élő magyarok számára a megmaradás és a gyarapodás megvalósítható programmá váljon. Magyarországon olyan kormány van, amely egységes egészként kezeli a Kárpát-medencei magyarságot. Ezért jött létre a Magyar Állandó Értekezlet, jogelvek helyett ezért léptek a tettek mezejére. Hangsúlyozta: a magyar-magyar és a magyar-román viszony konszolidálásán túl Magyarország a történelmileg és szellemileg létező Közép Európa gazdasági és politikai megteremtésének mentén tevékenykedik. Akik hajlandók elfogadni ezt a magyar ajánlatot, azokkal szívesen működnek együtt. Kérdés az, hogy Románia is társunk lesz-e - zárta előadását Orbán Viktor. Mircea Ciumara felszólalásában az EU-integráció fontosságát hangsúlyozta. Adrian Severin, a szabadegyetem gyakori vendége azt vallotta: a magyaroknak és a románoknak közös jövője mindenekelőtt egy új, egyesült Európában van, amelynek a különböző kultúrák, történelmi tapasztalatok szintézisévé kell válnia. Severin a multikulturalitásnak, a kultúrák együtt, nem pedig egymás mellett élésének a jelentőségét hangsúlyozta a balkanizmus, az egy etnikumú nemzetállam meghaladott eszméjével szemben. Nicolae Manolescu úgy értékelte: a magyar-román kapcsolatok kulcsa mindenekelőtt az RMDSZ. A szövetségnek olyan erős, európai szellemiségű politikai párttá kell kinőnie magát, amely minket, románokat is európai politizálásra tanít - vélte Manolescu, elismerően értékelve az RMDSZ kormányzati tevékenységét. Markó Béla kifejtette: elégedetlen a magyar-román kapcsolatok alakulásával. Az elmúlt időben bekövetkezett szemléletváltást, az RMDSZ kormányzási szerepvállalását nem sikerült úgy kihasználni, hogy az a kétoldali kapcsolatok épülésére vált volna. A szövetségi elnök szerint Magyarországnak ma lehetősége van arra, hogy összehangolja a térség integrációs törekvéseit. Markó szerint Magyarország elsősorban abban segítheti az erdélyi magyarságot, hogy idehaza tartsa fiataljait, s hogy egy jó, a tervezettnél jobb státustörvény szülessen, hogy Magyarországon és itthon is otthon érezhessék magukat. A magyar-román alapszerződés Markó szerint nem egy dinamikus, belső erők által szuverén módon létrejött termék, hanem azt s Nyugat diktálta. Tőkés László szerint Romániának most lehetősége nyílik arra, hogy felzárkózzon a nyugati keresztény értékrendhez, ebben pedig Erdélynek nagy szerepe van. Magyarország és az RMDSZ felismerte a románokkal közös érdeket, de nem ismerte fel, hogy ez a helyzet milyen jelentős alkupozíciót teremt számára. Javasolta: "a kincstári elégedettség, a teljesítetlen ígéretek, az öndicséret helyett valós lépéseket tegyünk a kérdések megoldására". Amivel nem lehet egyetérteni az Nyugat félrevezetése, a látszatkeltő politizálás, amely a romániai magyarság helyzetének súlyosbodásához vezet. Az előadásokat követően a meghívottak a hallgatóság kérdéseire válaszoltak. Orbán Viktor a magyarországi sajtó azon felvetését kommentálva miszerint a szabadegyetemen állítólag elhangzó nacionalista kijelentések azok, amelyek a meghívott román politikusokat távol tartják a rendezvénytől, elmondta nem éli meg kudarcként azt, hogy román kollégája, Mugur Isarescu nem jött el Tusnádra. Nem egy "meghiúsult kormányfői találkozóról van szó, a rendezőknek nem ennek összehozása volt a célja. De ha meghívták a magyar miniszterelnököt, kötelességüknek tartották hasonló meghívást intézni a román kormány vezetőjéhez is." A státustörvényről, külhoni állampolgárságról, kettős állampolgárságról szólva a magyar miniszterelnök kifejtette: minden alternatívát megfontolnak. De végiggondolták-e a javaslattevők azt, hogy milyen következményekkel járna az, ha Magyarország úgy dönt: teljes jogkörrel rendelkező állampolgárságot ad valamennyi Kárpát-medencei magyar számára. Véleménye szerint ez az intézkedés a szülőföldjüket elhagyni kívánókat bátorítaná. A MÁÉRT-t épp azért jött létre, hogy az ilyen "súlyos következményekkel járó egyébként legitim gondolatokat" elemezze - mondta a magyar kormányfő. Orbán kijelentette: a schengeni határok kiterjesztésének következményeit akkor lehet felmérni, ha eldőlt már az, milyen vízumpolitikát szándékozik érvényesíteni az EU Romániával szemben. Ugyanennél a kérdéskörnél kifejtette: nem Budapesten dől majd el, hogy "ki a magyar", tehát hogy kik esnek majd a státustörvény hatálya alá. Az alternatívákat a határon túli magyar szervezetek dolgozzák ki. A kérdésre, miszerint változik-e a magyar kormány biztatása az RMDSZ kormányban való részvételével kapcsolatban a sorra következő választások után, Orbán Viktor kijelentette: a magyar kormány azt az RMDSZ-álláspontot tartja hivatalosnak (mindaddig, amíg más jelzések nem érkeznek), hogy nem szerepel a terveik között az, hogy szövetségre lépjenek a mai román ellenzékkel, amennyiben az megnyeri a választásokat. A romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban megjegyezte: bár voltak kudarcok, lásd Marosvásárhely helyzetét, nem lenne szabad sikertelenségnek megélni az összehasonlíthatóan jobb eredményeket. /Székely Kriszta: Orbán Viktor a Székelyföldön. A nyugati orientáció: a magyar-román kapcsolatok alapja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./ A Romániai Magyar Szó bőven idézett Orbán Viktor beszédéből: "Időm korlátozottsága miatt elsősorban állításokra kell szorítkoznom és érvelésekre, indoklások megadására kevésbé lesz módom. Mondandómat azzal szeretném kezdeni, hogy az ember benne él egy korszakban, annak a sajátos történeti jelentőségét, miután benne él, nem mindig tudja felmérni. Ennek ellenére, mi egy történeti pillanatban vagyunk, ha nem is érezzük ezt mindennap. Az egész Európai Unió metamorfózison megy át. A kibővítési tárgyalások Romániával is megkezdődtek. Magyarország tagja a NATO-nak, egy nagyon határozott misszióval, a délkelet- európai stabilitás kiépítésében való közreműködéssel. A magyar gazdaság tíz év zsugorodás után növekedésnek indult, regionális befolyása, hatása is növekszik. Ez jótékonyan hat nem csak a Magyarországon élő magyarokra, hanem - véleményünk szerint - hamarosan érezhető módon az egész Kárpát- medencében élő magyarságra is. A magyar állam tárgyalásai az Európai Unióval a végső szakaszhoz érkeztek. Hogy a végső szakasz milyen hosszú lesz, az egy más kérdés. Ez az a helyzet, amiben érdemes a román-magyar viszonyról véleményt cserélni. Első állításom az, hogy Magyarország támogatja Románia NATO-tagságát. Nem csak elvi okokból, hanem azért, mert mi, magyarok, amiután bent vagyunk, érzzük ennek jótékony hatását. Ma a NATO bővítés nem szerepel a NATO politikai napirendjén. Erről ugyan esik szó itt-ott, amott, de nincs olyan hivatalos NATO-dokumentum, mely a legfontosabb kérdésként jelölné meg a további bővítés ügyét. A magyar diplomáciának ma azért is kell dolgoznia, hogy a NATO bővítése továbbra is napirenden legyen. A második állításom az Európai Unióra vonatkozik. Az EU 1990-ben egy történelmi lehetőséget mulasztott el, ez mostmár látszik. A dilemma úgy hangzott, az egyébként Nyugat- Európához köthető, szervesen létező Közép-Európa legyen a legfontosabb az Unió számára, vagy a már meglévő keretek helyett/mellett az Unió együttműködésének, belső szerkezetének az elmélyítése. Az Unió e második forgatókönyvet választotta, ezért van az, hogy 1990 óta egyfolytában öt évre vagyunk az Európai Uniós tagságtól. És ez ma sincs másként. Ezzel függ össze a vízumkényszer problémája. Ami a román-magyar viszonyt illeti: az 1996-os romániai választások fordulópontot jelentettek. A választások jelentették a fordulópontot. Azért, mert egy antikommunista, európai irányban elkötelezett polgári kormány alakult Romániában. Ez egy történelmi esély volt és egy történelmi kísérlet zajlik. Ennek a végéhez vagy első fejezetének végéhez érkeztünk el, amikor Romániában a magyarok részt vettek a polgári kormány működtetésében. Ennek a mérlegét megvonni nekem nem dolgom. Ráadásul a helyzet rendkívül egyszerű, mert mind az RMDSZ-nek, mind a román polgári kormánynak van saját programja, amihez képest meg lehet mondani, abból mi valósult meg és mi nem. Egy dolgot mindenképpen szeretnék elmondani. Van egy választóvonal a '96-előtti és a '96 utáni román-magyar viszony szempontjából. Azt talán rögzíthetjük, hogy a központi kormányzatból irányított magyarellenes hangulatkeltés 1996 óta nem volt Romániában. Ennek megléte illetve hiánya választja el a 96 előtti és a 96 utáni időszakot a két egymástól különböző korszakra az én Budapestről kialakuló látásom szerint. A demográfiai helyzet a Kárpát-medencében a magyarság körében nem változott. A romló tendenciák fennmaradtak, de azt is megemlíthetem, hogy először állt elő olyan gazdasági és geopolitikai helyzet a Kárpát-medencében, hogy megszűntek a kedvezőtlen külső körülmények, legalábbis ezek egy része, beleértve a Budapestről jövő időnkénti értetlenséget is, és tényleges lehetőség van arra, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság számára a megmaradás és a gyarapodás valósággá tehető program legyen. Ráadásul egy olyan kormány van Magyarországon, mely egyben látja a Kárpát-medencei magyarságot, döntését is ez vezeti. Ezért hoztuk létre az Magyar Állandó Értekezletet. A jogelvek helyett ezért léptünk át a tettek mezejére más kérdésekben, mint pl. a magyar egyetemnél, és ezért akarunk egyébként egy státustörvényszerűséget, amiről még viták vannak, létrehozni. Láttam olyan pólót, amire az van írva: magyar vagyok nem turista. Ez nagyon helyes, ez a státustörvény kiindulópontja. A román-magyar kapcsolatok kulcsa Románián belül van, és ezt a jövőben is követendő irányként tudjuk megjelölni a magyar diplomácia számára. Szeretném, ha a román-magyar viszonyt, valamint a magyar-magyar viszonyt közép-európai összefüggésbe is tudnánk helyezni. A magyar kormány hisz abban, hogy létezik Közép-Európa és lehetséges egy közép-európai építkezés. Ez lehetséges a politika világában és lehetséges gazdaság világában is. A politika világában két lépést tettünk: az első, hogy a magyar választások után a polgári kormány újra vitalizálta a visegrádi együttműködést. Most szeptemberben pedig meg fog történni az, hogy az eddig létezett szlovén-olasz- magyar hármas együttműködést Horvátország befogadásával négyes együttműködésre fogjuk kibővíteni. Erről megszületett a szükséges politikai döntés. A gazdasági építkezés terén: Szlovénia esetében összekötöttük a magyar-szlovén vasúti rendszert, Horvátországban közös kikötőt építünk Rijekában, közös autópálya programot valósítunk meg és összekötöttük tavaly a horvátországi és a magyarországi elektromos rendszereket. Szlovákiával közösen felépítjük a hidat, amely Esztergomban és Kispárkánynál található és elvi megállapodás született politikai szándéknyilatkozatok szintjén a Miskolc-Kassa autópálya megépítésére. Ukrajnával is megállapodásunk van egy határmenti fejlesztési térség létrehozásáról. Ezek nem különálló történetek mindössze, hanem egy Magyarország által kialakított közép- európai építési koncepció. Van ilyen értelemben a magyar viszonyon is túllépő, történelmileg és szellemileg létező Közép-Európát gazdaságilag és politikailag is újra megteremteni akaró magyar szándék, illetve magyar ajánlat. Aki hajlandó ezt az ajánlatot elfogadni, hajlandó velünk társulni e célok érdekében, azzal mind a gazdaság, mind a politika világában örömmel működünk együtt. A kérdés, hogy Románia a jövőben milyen társuló partnerünk lesz ebben majd." /A 11. Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján hallottuk ...ORBÁN VIKTORTÓL. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./
2000. augusztus 2.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: egyelőre nem kíván elvárásairól nyilatkozni, mert nincs kikristályosodva, milyen legyen a majdani státustörvény. ″Erdélyi emberként azt értékelem leginkább, hogy nemzeti szerződés születik. Emellett az adott kedvezmények bizonyára sok ember számára nagyon fontosak, de számomra távlatilag és össznemzeti szempontból ez a jogi szerződéses viszony a döntő. Ezzel bizonyos értelemben helyreáll a nemzet együvé tartozása, ami ezáltal jogi, illetve politikai konstrukcióban is testet ölt″ - mondta. A püspök kijelentette: ″az összes kárpát-medencei magyar gyermek alanyi jogáról beszélnék a teljes értékű anyanyelvű tanuláshoz. Integrálnám a tanügyi rendszert. Függetlenül attól, hogy Kassán, Brassóban vagy a Mezőségen lakik, minden gyermeknek ugyanazt az esélyegyenlőséget kellene biztosítani, mint amit a legszínvonalasabb magyarországi iskolák biztosítanak.″ - Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a kettős állampolgárság kizárná a magyarságot a törvényhozásból, az önkormányzatokból, illetve a helyi és a központi végrehajtó hatalomból is. - Románia ez évtől alanyi jogon biztosít román állampolgárságot Moldova Köztársaság román nemzetiségű lakosainak. Erről Mircea Ciumara államminiszter kijelentette: az EU Romániát keleti határainak rendkívül komoly ellenőrzésére kényszerítette. Kénytelenek voltak a Pruton túli románoknak állampolgárságot adni. ″Ehhez hasonlóan Magyarország is adhat állampolgárságot vagy különleges státust a Romániában élő magyaroknak. Magánvéleményem szerint ez viszont rendkívül helytelen lenne, mert az erdélyi lakosok közötti diszkriminációhoz vezetne.″ /Tibori Szabó Zoltán: Tőkés László: A státustörvénnyel nemzeti szerződés születik. Mircea Ciumara szerint helytelen lenne az erdélyiek megkülönböztetése. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2000. augusztus 11.
A Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke által vezetett A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága az idén először rendezi meg Magyarország határain kívül - Marosvásárhelyen - a sorban kilencedik Anyanyelvi Konferenciát. Aug. 11-én a Kultúrpalotában megkezdődött a nagyszabású, négynapos rendezvény, melyre az Egyesült Állomokból és sok más államból, főként az anyaországból, valamint Erdélyből több mint kétszáz vendég érkezett a városba. A megnyitón a résztvevőket a Pomogáts Béla üdvözli. Előzetes tervek szerint köszöntő beszédet mond Sütő András író. Az előadók között van Szarka László magyarországi történész; Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor; Papp László mérnök, aki az USA-ból érkezett. A korreferátumok szerzői: Nagy Károly (USA), Komlós Attila (a Konferencia ügyvezető elnöke), Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gömöri György (Nagy Britannia), Tverdota György (Magyarország), Várdy Béla (USA), Gál Sándor (Szlovákia - Kassa), Galambos Ferenc Iréneusz (Ausztria). Aug. 12-én a Konferencia szekcióülésekben folytatja munkálatait. Témák: anyanyelv - mint emberi jog, a szekciót Bodó Barna szociológus vezeti. Az egyházi szekció, hungarológiai szekció, könyvkiadási szekció, irodalmi szekció, kulturális és egyesületi szekció, pedagógiai szekció, sajtó szekció keretében várhatóan gyümölcsöző vita alakul majd ki. A résztvevők aug. 13-án székelyföldi kirándulást tesznek, felkeresik a gyergyószárhegyi kastélyt, a korondi fazekasvásárt, és az erdélyi kultúra több más helyszínét, például az egykori Helikon találkozók otthonát, a marosvécsi Kemény-kastélyt. Aug. 14-én a Konferencia tisztújítással zárul. Még el sem kezdődött a konferencia, a helyi román sajtóban máris heves támadás érte azt és főként elnökét, Pomogáts Bélát. A Recurs című lap szerint egyáltalán nem tesz jót a város hangulatának, hogy a korábbi etnikumközi feszültségek helyszínén rendezik a tanácskozást. /Máthé Éva: IX. Anyanyelvi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./
2000. augusztus 21.
Orbán Viktor kormányfő az augusztus 20-i központi állami ünnepségen mondott beszédében kifejtette: Ezer év erőt adó nyugalmával mondjuk: kell, hogy legyen újra magyar álom. Egy gazdag és erős Magyarország. Szent István királyra emlékezve a miniszterelnök kijelentette: István az idegen népek gyűrűjében, a keleti és a nyugati világ határán országot, hazát alapított. - Nem években gondolkodott, hanem nemzedékekben. Így kerülhette el, hogy foglyul ejtse álmát az idő - fűzte hozzá Orbán Viktor. Hangsúlyozta: az ezeréves keresztény magyar állam a magyar nemzet közösségének nagy és maradandó alkotása. - Közös alkotás, amely ezer esztendő összes nemzedékének, az ország összes valaha volt polgárának munkájából, harcából, szenvedéséből, kudarcából, sikeréből, reményéből és akarásából született. Közös alkotás, mindannyiunk tulajdona - fogalmazott Orbán Viktor. Emlékeztetett arra, hogy ″a XX. század minket magyarokat különösképpen megpróbált. Keserves és nagyképű század volt, csaknem összetörte álmunk, Szent István nagy álmát″. - Elviseltünk kilenc rendszerváltást, túléltünk hat államformát, négy határrevíziót, három forradalmat, két világháborút és kibírtuk, hogy háromszor léptek idegen csapatok az ország területére - mondta Orbán Viktor. A miniszterelnök kifejtette: ″csak az utolsó hatvan esztendőben több mint egymillió embert veszítettünk. A Don-kanyarban elesetteket, az elhurcolt zsidó honfitársainkat, a kitelepített német származásúakat, a málenkij robotosokat, s 1956 mártírjait és az elmenekült kétszázezer életerős, tehetséges magyart″. - Fájdalmas csapások ilyen sorozata más, talán népesebb nemzeteket is porba sújtott volna -mondta Orbán Viktor, majd megjegyezte: nem csoda, hogy Magyarországnak elege lett azokból az ebédmeghívásokból, ahol Magyarország volt az étel. - Tudja és érezze Magyarország minden polgára: csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk - hangoztatta Orbán Viktor. Hozzátette: érezze ezt Madéfalva minden székelye, a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is. - A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni - zárta szavait Orbán Viktor. /Orbán Viktor augusztus 20-i beszéde. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 22,/
2001. január 16.
A múlt hét végén Szerencsen Dialógusok - 2001 címmel megrendezett nemzetközi régiós konferencián dr. Halzl József, az Illyés Közalapítvány elnöke kifejtette, hogy még mindig nem eléggé kezdeményező a határon túli magyarság, bátortalanul s a szükségesnél visszafogottabban él azokkal a lehetőségekkel, melyeket az európai változás felkínál. A konferencián, amelyen több kormányzati hivatal és civil szervezet képviseltette magát az anyaországból és még több kulturális és érdekvédelmi szervezet, illetve alapítvány és önkormányzat a határon túli magyarságot, húsznál több előadás hangzott el. Beszédet mondott Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia és az Írószövetség elnöke, C.Tóth János, a HTMH osztályvezetője, Varga György kassai főkonzul, Köles Sándor, a Kárpátok Alapítvány igazgatója, Zachariás István, Rozsnyó polgármestere, dr. Máthé László, a kassai magyar közművelődés jeles irányítója, Dupka György ungvári író, Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, Kerékgyártó István, a tállyai közép-európai művésztelep vezetője, és sokan mások. /(Sike Lajos): "A határon túli magyarság lassan követi az európai változásokat!″ = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2001. február 3.
A kisebbségek beolvasztásában vagy kiűzetésében érdekelt szomszédos hatalmak a mai napig állandó lépéselőnyben vannak az anyaországgal és a kisebbségi magyar szervezetekkel szemben, állapította meg Harrach Gábor. Nem csoda, hogy magyar településstratégiáról is csak négy hónapja, Marosvásárhely magyar polgármesterének választási veresége óta kezdtek beszélni, miközben a román, jugoszláv s az (akkor még) csehszlovák hatalom már nyolc évtizede hozzálátott a magyar többségű városok kulturális és etnikai arculatának átalakításához, román, szlovák és szerb városokká formálva például az addig tipikusan magyar Kolozsvárt, Kassát és Újvidéket. "Nincs településstratégiánk" - vallotta be tíz évvel az RMDSZ megalakulása után, elnökségének nyolcadik évében Markó Béla, természetesen bármiféle személyi konzekvencia levonása nélkül. A megmaradás érdekében az általános érvényű követelések - teljes körű anyanyelvű oktatás, kétnyelvűség, decentralizáció stb. - mellett városonként és régiónként különböző, lokális stratégiákat is meg kell fogalmazni. Az utódállamokban egyre inkább azé lesz az igazi hatalom, aki a gazdasági, kulturális és szellemi élet központjaiban, a nagyvárosokban szerez pozíciókat. Harrach emlékeztetett: Erdélyben az impériumváltás előtt nem létezett egyetlen román többségű nagyváros sem, mivel a románság nagy része falvakban, kistelepüléseken élt. Erdély lakosságának ekkor ötvennégy százaléka volt román, harminchárom százaléka magyar, és hat százaléka német. Az utódállamok gyors ütemben növelni kezdték saját népességük arányát az addig magyarok és németek által lakott városokban. Ez azonban nem járt együtt a klasszikus városi civilizációs értékek elsajátításával az újonnan telepítettek részéről. Ellenkezőleg: a gyakran elmaradott vidékekről érkezett, az urbanizált életformától idegen normákat meghonosító tömegek az őslakossággal szembeni idegengyűlölet, a legprimitívebb nacionalizmus bázisává váltak. Noha a betelepítésekben, kiűzetésekben, sőt a városok történelmének utólagos kisajátításában (vagyis meghamisításában) az utódállamok mindegyike jeleskedett, a nagyvárosok magyartalanításának legkövetkezetesebb példáját Románia mutatta be. A Ceausescu-féle nemzeti kommunizmus az addig kivétel nélkül magyar vagy német városokat mind külsejükben, mind szellemiségüket tekintve a balkáni nívóra süllyesztette. A diktátor bukása ugyan lehetetlenné tette a nagy lakótelepépítések, a tömeges betelepítések folytatását, ám a felszínre törő, a nagyvárosi magyarság mindennapjait megkeserítő nacionalizmus, a katonai és rendőri állomány ma is tartó növelése a székely megyékben, valamint a leplezetten folyó, alapítványi vagy egyházi háttérrel fedezett, de az állam által vagy jóváhagyásával irányított akciók - mint például a Cserehát-ügy néven elhíresült, a mai napig terebélyesedő betelepítési botrány Székelyudvarhelyen - azt mutatják, hogy a román térhódítás kiteljesítése az erdélyi városokban egyik első számú stratégiai célkitűzése a mindenkori bukaresti hatalomnak, így a jelenleginek is - állapíthatta meg találóan Harrach Gábor. - Pomogáts Béla Erdélyi magyar városok című munkájában pontokba szedte az elrománosítás jól kidolgozott menetrendjét. Ennek eredményeként az egykor nyolcvanöt százalékban magyarlakta Kolozsvárt ma már csak húsz százalékban, a valamikor színmagyar Nagyváradot pedig csupán harminc százalékban lakják magyarok - s amelynek ismeretében az RMDSZ-nek a mai napig "nincs településstratégiája". A román államnak már nyolcvan éve van. /Harrach Gábor: Az utolsó végvár. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2001. március 13.
A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) 10-11 részlegből álló irodahálózatot hoz létre a szomszédos országokban. Skultéti Vilmos vezérigazgató tájékoztatása szerint Romániában Temesváron, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön, Szlovákiában Kassán és Losoncon, vagy Rimaszombaton, Jugoszláviában pedig Újvidéken és Szabadkán alakít ki irodát az ITDH. A képviselők az adott ország állampolgárai lesznek, többségük kiválasztása már meg is történt. Az új ITDH-irodák feladatai között szerepel olyan kereskedelemfejlesztési programok megvalósítása, amelyek alkalmat teremtenek a magyar és külföldi partnerek közvetlen megbeszéléseire, emellett információkat adnak a magyar vállalkozások számára a környező országok privatizációs és befektetési projektjeiről, valamint a konkrét exportlehetőségekről. Egy-egy iroda fenntartása évi 5 millió forintba fog kerülni. /ITDH-irodák Erdélyben is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2001. április 10.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt Myskovszky Viktor élete és műve címet viselő, felvidéki műemlékeket dokumentáló kiállítás. A bemutatott várak, kastélyok és templomok némelyike már csak Myskovszky rajzai él. Myskovszky Viktor (1838-1909) a kassai Állami reáltanoda tanára és a Magyar Tudományos Akadémia tagja a kárpát-medencei műemlékvédelem legjelentősebb személyiségei közé tartozik. Egész életét a műemlékvédelemnek szentelte. A kiállítást a budapesti Országos Műemlékvédelmi Hivatal készítette. Myskovszky szakfolyóiratokban több mint 250 dolgozatot jelentetett meg, ezernél több dokumentációs rajzot és festményt készített. /Mózes László: Felvidéki emlékek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./
2001. május 1.
A magyar állam a közös kultúra tudatos építését csak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vállalta fel, 1998-tól kezdődően. Elekes Botond, a szaktárca Etnikai és Kisebbségi Főosztályának vezetője a határon túli magyar kultúra támogatásának stratégiáját és lehetőségeit ismertette Nagyváradon. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a mindenkori határok ellenére a magyar kultúra egyetlen egészséges élő test. A helyi igények nagyon különbözőek: Kassán például hiába vártak arra, hogy a szlovák állam a magyar nemzetiségűek adójából (is) megépítse a magyar színházat; a beregszászi társulatnak viszont egy autóbuszra volt szüksége, hogy vándorszínészekként járva a környéket megmaradhasson az egyetlen kárpátaljai hivatásos társulat. Vezérelvük a szubszidiaritás, vagyis a helyi gondoknak helybeni megoldása. /Molnár Judit: Hogy szóljon is a sokágú síp. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./
2001. május 16.
Több mint kéthetes turnét kezd Szerbia és Szlovákia magyarlakta vidékein a kolozsvári magyar színház, amely máj. 13-án zárta a hazai évadot. A korai évadzárás oka az, hogy a kicserélik az épület hőközpontját. A társulat máj. 17-én tizennégy előadásból álló vendégjáték-sorozatba kezd, melynek teljes költségét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram fedezi. A Délvidéken Nagybecskerek, Zenta, Kikinda és Újvidék, a Felvidéken Kassa, Rimaszombat, Dunaszerdahely és Komárom közönsége tekintheti meg A fátyol titkai, A mizantróp és a Kvartett című előadásokat. Hazaérkezése után a társulat máris továbbindul Kisvárdára. /Kolozsvári színészek külföldi körúton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./
2001. május 31.
Harminc előadást láthat a közönség a határon túli magyar színházak május 31-én Kisvárdán kezdődő, kilenc napos, XIII. Fesztiválján. A fesztiválon huszonnégy határon túli társulat és három magyarországi teátrum vesz részt. A romániai magyar színházak közül a fesztiválra várják a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulatot. Bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti tanszéke és a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem növendékei is. Erdély négy városából - Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti - hat gyermek- és ifjúsági színház lép fel a fesztiválon. Jugoszláviából a szabadkai Népszínház mellett a szabadkai Kosztolányi Színház, a szabadkai Gyermekszínház és az újvidéki Színház a kisvárdai vendégszereplő. Szlovákiából a kassai Thália Színház és a révkomáromi Jókai Színház, míg Ukrajnából a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei lépnek fel. A Buda Stage mellett az anyaországi társulatokat a budapesti Várszínház és a szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon. /Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2001. június 1.
A csíkszeredai helyi képviseleti iroda ünnepélyes átadásával nyitotta meg máj. 30-án Skultéty Vilmos, az ITD Hungary vezérigazgatója a magyar befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság erdélyi hálózatát. Az ITD áprilisban jelentette be, hogy tíz helyi képviseleti irodával bővíti kereskedelmi szolgálatának hálózatát a szomszédos országokban: Romániában, Szlovákiában és Jugoszláviában. Romániában a csíkszeredai iroda átadása a Sepsiszentgyörgyön, Temesváron, Szatmárnémetiben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen működő iroda megnyitását is jelentette. Szlovákiában Kassán és Losoncon, Jugoszláviában pedig Újvidéken és Szabadkán nyílik a közeljövőben hasonló helyi képviseleti iroda. - A határon túli helyi képviseleti irodák hálózatának kialakítását az tette szükségessé, hogy a magyarországi üzletemberek egyre komolyabb mértékben érdeklődnek a külföldi befektetési lehetőségek iránt - mondta az MTI-nek Skultéty Vilmos. Az évi 5 millió forintos költséggel működő helyi képviseleti irodák egyszemélyesek lesznek. A képviselet ellátására helyi szakembereket választottak. /ITD Hungary: helyi képviseleti irodák Erdélyben is. = Népújság (Marosvásárhely, jún. 1./ Mintegy félszáz hazai és magyarországi cég vesz részt a máj. 30-án Csíkszeredában megnyílt Csíkexpo elnevezésű általános kiállításon és vásáron. A Hargita megyei Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Iparkamara nyolcadik alkalommal rendezi meg az ITD Hungary befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság segítségével a csíkszeredai kiállítást. Üzletember-találkozót is tartottak, amelyen 25 magyarországi és több mint 80 erdélyi cég vezetője, képviselője vett részt. /Üzletember-találkozó a Csíki Expón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./
2001. június 2.
Harminc előadást láthat a közönség a Határon Túli Magyar Színházak jún. 1-jén Kisvárdán kezdődött, kilencnapos, XIII. fesztiválján, melyen huszonnégy határon túli társulat és három magyarországi teátrum vesz részt. A romániai magyar színházak közül a fesztiválra várják a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulatot. Bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti tanszékének és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem növendékei is. Erdély négy városából - Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti - hat gyermek- és ifjúsági színház lép fel a fesztiválon. Jugoszláviából a Szabadkai Népszínház mellett a Szabadkai Kosztolányi Színház, a Szabadkai Gyermekszínház és az Újvidéki Színház a kisvárdai vendégszereplő. Szlovákiából a Kassai Thália Színház és a Révkomáromi Jókai Színház, míg Ukrajnából a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei lépnek fel. A Buda Stage mellett az anyaországi társulatokat a Budapesti Várszínház és a Szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon. /Határon túli magyar színházak fesztiválja. Tizenharmadszor Kisvárdán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./
2001. június 23.
A kolozsvári Állami Magyar Színház 2000-2001-es évadja már májusban véget ér, ezután következett egy olyan turné, amely a színház egyik leghosszabb kiszállása volt. Minderről Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgató-főrendezője számolt be. A vajdasági és a szlovákiai turné 18 napig tartott, majd jött a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja és a pécsi Országos Színházi Találkozó. Közel egy hónapig voltak úton. Más jelentősége volt ennek a turnénak, mint a hosszúságában ehhez hasonlítható több mint öthetes nagy-britanniai kiszállásnak, amely a színháznak a legnagyobb nemzetközi elismerést hozta meg. A 200 éves erdélyi színjátszás történetében először indulhatott egy társulat ilyen jelentős nyugati turnéra. Sok meghívást kaptak, s így jutottak el Franciaországba, Finnországba, Spanyolországba, Németországba, Lengyelországba és más országokba. - Visszatérve a mostani alkalomra: olyan magyarlakta határon túli területeket jártak be (Délvidéket és Felvidéket), ahova eddig még nem jutott el erdélyi társulat ilyen turnéval. Mindezt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatása tette lehetővé. Tompa szerint köszönetet kell mondani Elekes Botondnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetőjének, illetve Rockenbauer Zoltán miniszternek, ők szorgalmazták, hogy társulatuk induljon erre a turnéra. Vajdaságban útjuk állomásai Nagybecskerek, Kikinda, Zenta és Újvidék voltak. Szabadka, sajnos, kimaradt. A felvidéki előadások színhelyei: Kassa, Rimaszombat, Dunaszerdahely és Komárom. Újvidéken már járt 1990-1991-ben a kolozsvári magyar társulat. A nagybecskereki színház szerb társulat, de mellette működik egy magyar nyelvű Madách-kör, melynek lelkes vezetője, Izelle Károly fogadta a kolozsváriakat. - Tompa Gábor 1995 óta nem járt a kisvárdai fesztiválon, most viszont részt vett a társulat is. - Végül Tompa Gábor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a kolozsváriak egy része Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel. - Ez része annak a bérletcsere-egyezménynek, amely most már évek óta tart a kolozsvári magyar és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház között. /Nánó Csaba: A kolozsvári Állami Magyar Színház rendkívüli turnéja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2001. szeptember 17.
Szept. 14-15-én tartották meg Kassán a határon túli magyar vállalkozók nemzetközi konferenciáját. A Magyar vállalkozások jövője a Kárpát-medencében című találkozón, melyet a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Új Kézfogás Közalapítvány, valamint a Szlovákiai Magyar Vállalkozásfejlesztési Társulás szervezett, az Erdélyből, Délvidékről, Szlovákiából és a Kárpátaljáról jelenlévő vállalkozók, illetve magyar vállalkozói egyesületek képviselői egyik legfontosabb igényként fogalmazták meg e fórumok rendszeresítését. Két javaslat hangzott el a következő fórum helyszínére vonatkozóan: Pécsi Ferenc képviselő Szatmárnémetit, Sepsey Csaba vajdasági vállalkozó pedig Szabadkát javasolta. A kassai találkozón felszólalt Szabó Tibor, a HTMH elnöke, Horváth Sándor a Gazdasági Minisztérium főtanácsosa, Kopátsy Sándor egyetemi tanár, neves közgazdász és több ismert gazdasági szakember, közéleti személyiség. /(Sike Lajos): A következő helyszín: Szatmárnémeti vagy Szabadka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2001. szeptember 17.
Szept. 14-15-én tartották meg Kassán a határon túli magyar vállalkozók nemzetközi konferenciáját. A Magyar vállalkozások jövője a Kárpát-medencében című találkozón, melyet a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Új Kézfogás Közalapítvány, valamint a Szlovákiai Magyar Vállalkozásfejlesztési Társulás szervezett, az Erdélyből, Délvidékről, Szlovákiából és a Kárpátaljáról jelenlévő vállalkozók, illetve magyar vállalkozói egyesületek képviselői egyik legfontosabb igényként fogalmazták meg e fórumok rendszeresítését. Két javaslat hangzott el a következő fórum helyszínére vonatkozóan: Pécsi Ferenc képviselő Szatmárnémetit, Sepsey Csaba vajdasági vállalkozó pedig Szabadkát javasolta. A kassai találkozón felszólalt Szabó Tibor, a HTMH elnöke, Horváth Sándor a Gazdasági Minisztérium főtanácsosa, Kopátsy Sándor egyetemi tanár, neves közgazdász és több ismert gazdasági szakember, közéleti személyiség. /(Sike Lajos): A következő helyszín: Szatmárnémeti vagy Szabadka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2002. július 20.
Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
2002. augusztus 3.
Ez év novemberének második napján lesz kereken száz esztendeje, hogy megszületett Illyés Gyula. Az "Illyés-centenárium irodalmunk, szellemi életünk folyamatos ünnepe. Különféle kirekesztő kánonok jelszavaitól hangos körülményeink közepette is elvárható lenne hát, hogy ezekben a hetekben-hónapokban sorra lássanak napvilágot az alkalomhoz illő, tisztelgő kiadványok; hogy színházainkban egymást kövessék a felújítások, az új Illyés-bemutatók - határokon innen és túl: Pozsonytól, Budapesttől, Kassától Újvidékig, Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgyig." - írta Nagy Pál. Ezzel szemben nem sok jele van az Illyés Gyula és műve iránti figyelemnek. Ezért elismerésre méltó a Nap Kiadó Nem menekülhetsz című összeállítása, Domokos Mátyás válogatásában. Kortárs költők, elbeszélők, kritikusok, irodalomtörténészek vallomásai, levelek és Illyés-versek sorakoznak a kötetben. A Nem menekülhetsz, a Bartók, A reformáció genfi emlékműve előtt, a Nem volt elég, a Hazám, a Gyűrűk, az Egy mondat a zsarnokságról, az Árpád költőjéhez; a Puszták népe, a Petőfi, a Magyarok, a Hunok Párisban, a Fáklyaláng, a Különc, a Szellem és erőszak írójához - vagy őróla - olyan jeles elődök és utódok, kiváló pályatársak szólnak ezeken a lapokon, mint például Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Németh László, Radnóti Miklós, Veres Péter, Márai Sándor, Halász Gábor, Kovács Imre, Szabó Lőrinc, Féja Géza, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Czine Mihály, Szabó Magda, Domokos Mátyás, Csoóri Sándor, Sütő András, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Görömbei András. Illyés Gyulát életében és halála után is egyaránt kerülgették fullánkos rágalmak. Az egyik leleplező az Élet és Irodalomban /2001. 1. sz./ támadta a költőt, újraközölte: Látó (Marosvásárhely), 2002. 4. sz. /Nagy Pál: "Egy magyarságrajongó európai". In memoriam Illyés Gyula. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./
